Az Anyaoltalmazó Ház születése, működtetése

Fedél, gondoskodás, átmeneti hajlék

A kilencvenes évek elején, a rendszerváltás kezdeti nehézségei következményeként bekövetkezett a jövedelmek csökkenése, az alacsony bérű lakások számának gyors visszaesése, s ez súlyos létbizonytalanságba sodorta az állandó, de alacsony bérért dolgozó embereket. Sokan az utcára kerültek, a családokon belül megnövekedtek a feszültségek, gyakori jelenséggé vált a bántalmazás, az agresszió, az alkoholizmus. 1991-ben a SZETA nyitott egy otthont bántalmazott nők részére, majd 1992-ben a Magyar Vöröskereszt két szobát létesített az otthonukat elhagyni kényszerülő, vagy egyéb okból fedél és anyagi támasz nélkül maradt anyák és gyermekeik megsegítésére, hogy a gyermekek az édesanyjuk biztonságában együtt élhessenek.

Követendő példaként 1992 novemberében megnyitotta kapuit az Anyaoltalmazó Alapítvány első anya - és gyermekotthona Budapesten, majd - mivel a rászorulók száma folyamatosan növekedett, 1997 decemberében megnyílt az alapítvány második intézménye is. Az új otthon átadásával a férőhelyek száma 79-re, a szobák száma 22-re emelkedett.

1997-ben az említett intézmények új nevet kaptak (Családok Átmeneti Otthona) a gyerekek védelméről és a gyámügyi igazgatásról szóló 1997. évi XXXI. Törvénynek köszönhetően.

  

A törvény
„ 51.(1) Az otthontalanná vált szülõk kérelmére a családok átmeneti otthonában együttesen helyezhetõ el a gyermek és szülõje, ha az elhelyezés hiányában lakhatásuk nem lenne biztosított, és a gyermeket emiatt el kellene választania szülõjétől

.(2) A családok átmeneti otthona

  • biztosítja a szülõ számára a gyermekével együttes lakhatást és a szükség szerinti további ellátást

  • segítséget nyújt a szülőnek gyermeke teljes körű ellátásához, gondozásához, neveléséhez

  • közreműködik a család otthontalanságának megszuntetésében, helyzetének rendezésében.”